Az ünnep szimbólumai 11. – Gyermek

2020.12.22

"Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak bennünket és azok is vagyunk." (1Jn 3,1)

Karácsonykor Isten gyermekként jön a világunkba. Nem erős-felnőtt emberként, hogy megszabadítsa népét a római megszállástól, hanem gyenge gyermekként, aki rászorul a gondoskodásra és a szeretetre.

A gyermek a jövő, a teremtés és az érlelődés szimbóluma. Amikor egy családba gyermek születik akkor nem csak az ő élete új, hanem a szüleié is megújul. Reményt kapnak, hogy érdemes élni, mert van jövő. Jézus Krisztusban Isten új életet akar adni és jelzi számunkra, hogy mindig van jövő, mindig van megújulás, mindig van újrakezdés.

Világunkra jövetelével Isten megpróbál megszabadítani minket attól a nagyzási mániától, hogy mindig nagynak és erősnek akarjunk látszani. Kicsiségünk és erőtlenségünk hozzá tartozik ember voltunkhoz. Amíg nem tudjuk elfogadni saját törékenységünket, addig nem találjuk meg Istent sem. Jézus arra buzdít bennünket, hogy a gyermekekhez legyünk hasonlóvá, máskülönben nem juthatunk be a mennyek országába (vö. Mt 18,3). A gyermekek képesek megélni a pillanatot anélkül, hogy kényszerek és elvárások megzavarnák őket ebben. Nyitott szívvel lépnek a másik emberhez, hátsó szándékok és előítéletek nélkül. Aszerint cselekszenek, ahogy szívük diktál.

Karácsonykor Isten az újrakezdés lehetőségét adja, hogy Krisztus születésében megláthassuk saját újjászületésünk; hogy a múlt nem tarthat vissza attól, hogy Isten átalakítson, újjáteremtsen bennünket.

Isten nagy tettei bennünk és általunk akarnak történni!
Merj kicsi lenni!

Hóbár Csaba